Kezdőoldal

Jönnek hozzánk! A magam részéről Yves Aubrynak, az Európai Bridzs Liga elnökének beszédéből értesültem, hogy a magyar szövetség és a Kibic egyesület jóvoltából az augusztus végi-szeptember eleji budapesti versenyen nemcsak Zia Mahmood lesz a vendégünk, hanem az ifjúsági Európa-bajnokság három kategóriának aranyérmes csapata is. („Thank you to the Hungarian Federation, its President Tibor Nadasi and the organiser of the Kibik Budapest Bridge offering a full free package for 3 days in Budapest in August to the three gold medal teams of the EBL Championships.”) Nagyon jó ötlet, remélem, a mi ifijeink is elindulnak, régen volt ilyen nagy bridzstorna kies fővárosunkban.

1903. július 16-án, felvidéki földbirtokos családban jött világra harmadik gyermekként Deutsch Róbert. Apja Deutsch Antal, anyja Freyer Etelka. A fiú vezetéknevét, a kor névmagyarosítási divatjának szellemében hároméves korában Darvasra változtatták. Darvas Róbert ifjúkorát, iskoláit homály fedi. Trianon után szülőföldjét Csehszlovákiához csatolták, ő Budapestre költözött. Hogy mivel foglalkozott a 20-as években, azt csak találgatni tudjuk, azonban az valószínű, hogy elmerült a kávéházak, szalonok varázslatos világában, s így a kártya és a sakk játszhatta a főszerepet életében.

Jövő pénteken kezdődik a Junior Eb Wroclawban. Készülünk rá, de előbb még egyszer essék szó a nyílt Európa-bajnokságról, mert már lassan két hete nem bírok megnyugodni: Benito Garozzo győztesként állt föl az asztaltól, azután mégis a lengyelek nyerték meg a nyílt csapatverseny döntőjét. Amikor a nagy olasz és partnere, Romain Zaleski 18 leosztás után befejezték a játékot a maguk részéről, még 25–7-re vezetett a csapatuk: 31–7, mínusz 6 IMP büntetés, mert megcsörrent Zaleski mobilja (ahogy a kommentátor interpretálta: „Drágám, most játszunk, nem tudunk beszélni.” „Akkor majd hívlak később.” „Csak azt neee!”).

Éljen a magyar bridzs! Megint véget ért egy nagy verseny, megint volt miért izgulni, megint lett valami újdonság a bridzsben: megint volt két boldog hetem. És persze volt min bosszankodni is: képtelen voltam egymagam végigközvetíteni az egészet, bocsánatot kérek érte. Az ember mindig telhetetlen: fiatalkoromban hónapok teltek el, mire egyáltalán megtudtam, mi volt az Európa-bajnokság eredménye (igaz, nem volt kérdés, úgyis az olaszok nyertek: a Blue Team, Avarelli–Belladonna, Forquet–Garozzo, DAlelio–Papis Ticci meg Peroux, a kapitány, voltak mások is, de ez volt a nagy csapat).

Hű, de régen volt, de még most is megáll bennem az ütő. Hivatalos levelet kaptam, hogy nem folytathatom tovább a tanulmányaimat az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, mert a megadott öt félév alatt nem teljesítettem a négy félévnyi testnevelés órát. Nem akartam elhinni, bementem a dékáni hivatalba, de kiderül, menthetetlen vagyok, a dékán nem ad még egy lehetőséget, csak a testnevelés tanszék vezetője tehet velem kivételt, de még sosem fordult elő.   

A piliscsabai egyetem és a piliscsabai verseny eredeti helyszínnek gondolt egykori Zakeus éttermet üzemeltető kft. felhős viszonyára az idei év is példát szolgáltatott. Kerényi István főszervezőnek az idén is új helyszínt kellett keresnie, ezúttal mindössze két napot kapva a verseny tényleges napjáig. A verseny szerencsére nem maradt el, bár fizikai nehézségek ismét adódtak. Az ezúttal is hatalmas – 75 párt, köztük sok amatőrt számláló – mezőnynek szűkösnek bizonyult a terem, és ennyi asztal is csak úgy fért el, hogy az asztalok kisebb hányada dohányzóasztalka lehetett csak – a hosszabb színek szinte lelógtak az asztalról. Az első fordulót 71 százalékkal nyerő Els Toutenel–Fischer Brigitta pár győzelme, fölénye így is meggyőző volt. No, és a leosztásokra sem lehetett panasz.

Az utolsó fordulóban is voltak jópofa partik, bemelegítésnek az I/B osztályból egy szlem, amiben lehetett alkalmazni egy-két fogást.        

Az úgy történt, hogy az IMP-bajnokság utolsó előtti fordulójában a II. osztályban a második oktáv alatt az alábbi licitmenet után Dél helyén asztal lehettem.          

Még a szenteknek is hajladozik a kezük ide-oda, így nem csak olyan partik kerülhetnek terítékre, amit mások rontottak el. Látszólag egy könnyen megoldható ellenjáték helyzetről van szó egy érdektelen töredékpartiban – de várjuk ki a végét.

A szokásos körültekintés alkalmával a III. osztályban találtam egy partit, ami megragadott. Kezdő koromban arról álmodoztam, hogy egyszer majd belicitálok és teljesítek egy 7 szant – aztán akár abba is hagyhatom a játékot, hiszen annál többet úgy sem lehet benne elérni. Pedig ha másért nem is, de az újabb és újabb 7 szanok miatt érdemes folytatni…